Vép településen, Szombathely közelében egy családi ház utólagos vízszigetelését végeztük el, ahol a váltófalas falazat sajátosságai jelentettek extra kihívást. A munka során nemcsak a vízszigetelést készítettük el precízen, hanem fontos szakmai tanulságokat is levontunk a régi építési technológiákról, amelyek ma is befolyásolják az utólagos felújításokat.
A munka a Vas megyei Vép településen zajlott, ahol egy részben felújított és kibővített családi ház vízszigetelésére kaptunk megbízást. Az eredeti épületből 2 szoba megmaradt, míg a többi rész teljesen új építésű.
Előzmény: eltérő szerkezetek és magasságkülönbségek
A feladat érdekességét az adta, hogy a régi házrész váltófalas falazattal épült, amely megnehezítette a vízszigetelési síkok összehangolását. Az optimális megoldás az lett volna, ha a falak vízszigetelését pontosan az új házrész padlószigetelésének magasságában tudjuk elhelyezni, így a két szigetelési sík közvetlenül kapcsolódhatott volna egymáshoz.
Vizes, penészes, salétromos falak?
Tudjon meg többet az utólagos vízszigetelésről, és szabaduljon meg a nedves falaktól!
ÉrdekelVáltófalas falazat és a használt téglák építészeti sajátosságai
A váltófalas építési technológia az 1900-as évek első felében, főként vidéken volt elterjedt, amikor még a nagyméretű, úgynevezett paraszttéglát (más néven Rákóczi-téglát) használták építőanyagként. Ezek a téglák jellemzően 30×15×7 cm-es méretűek voltak, jóval nagyobbak és nehezebbek, mint a később általánossá vált kisméretű téglák (25×12,5×6 cm).
A váltófal kialakulása és jellemzői
A 80-100 évvel ezelőtt épült házaknál a falvastagság jellemzően 45-48 cm volt, amely teljes egészében nagyméretű téglából készült. A második világháborút követően azonban megjelent az igény a gazdaságosabb építésre és a vékonyabb falakra, ezért terjedt el a 40 cm-es falvastagság, amit már könnyen ki lehetett alakítani kisméretű téglákból két sorban falazva.
Amikor azonban a falazáshoz még nagyméretű téglát használtak, a falvastagság csökkentéséhez a mesterek váltófalat építettek. Ennek lényege, hogy két egymásra rakott téglasorhoz függőlegesen állított téglákat illesztettek be, hogy elérjék a kívánt falvastagságot. Az elnevezés onnan ered, hogy ezek a függőleges téglák váltakozva kerültek a fal külső és belső síkjára: egyik sorban kívül, a következőben belül.
Kivitelezés
A váltófalas szerkezetnél folytonos vízszintes fuga, mely a lemezes vízszigetelést lehetővé teszi, csak 15 cm-enként alakul ki, így ezeknél a falaknál a szerelőbeton felett kb. 10-12 cm-rel tudtuk az utólagos, lemezes vízszigetelés megoldani.
Megfelelően kivitelezett utómunkával, a két különböző magasságban lévő szigetelőréteg függőleges kátránypapírral való összekötésével, összeolvasztásával a víz útja teljesen el lesz zárva, és biztosítani fogja a két réteg együttes vízzárását.
Ez a vépi referencia munka jól mutatja, milyen kihívásokat jelenthet a régi és az új épületrészek találkozásánál a különböző építési technológiák összehangolása, és mennyire fontos a vízszigetelés síkjainak precíz csatlakoztatása. A váltófalas falazat speciális kihívást jelentett, de megfelelő szakmai megközelítéssel és pontos kivitelezéssel a tartós védelem teljes mértékben megvalósítható.